Német nyelvvizsgák

A vizsga alapelvei

1.  Hitelesség:

◦                            Igyekszünk maximálisan hiteles szövegeket és feladatokat összeállítani, valamint azokat a valóságos alkalmazási szituációkhoz igazítani. A beszédcselekvések megvalósítását szolgáló szituációk kiválasztása releváns és reprezentatív. Ez nem csak a szövegek és feladatok autenticitását jelenti,  hanem azok szituatív beágyazását is.

2.  Tesztformátumok:

◦                            A feladatoknak lehetőség szerint minél direktebb módon kell visszatükrözniük a vizsgázó képességeit. Ha például a hallás utáni szövegértés kompetenciáját teszteljük, nem befolyásolhatja az eredményt olyan feladatrész, amely a vizsgázótól egyidejűleg nagyfokú íráskészséget, emlékezőképességet vagy szóbeli teljesítményt követel meg.

Fordítva pedig: Multiple-Choice-feladatokkal nem nyerhetünk érvényes képet  a produktív beszéd- és íráskészségről, ezért ezekben az esetekben nyitottabb feladatformákat alkalmazunk.

3.  Vizsgaterületek:

◦                            Annak érdekében, hogy minél átfogóbb és differenciáltabb képet kaphassunk a vizsgázó nyelvi kompetenciájáról, azt részterületekre kell bontanunk. Az ÖSD különbséget tesz az egyes kommunikatív készségek (olvasott szöveg értése, hallott szöveg értése, írás- és beszédkészség) és a kommunikatív készségek kombinációja között (pl. hallás utáni értés és beszédkészség: beszélgetés, olvasás és írás: levélírás).

◦                            A nyelvtani és szókincsbeli ismereteket, valamint a kiejtést és a helyesírást a kommunikatív kompetencia alárendelt területeinek tekintjük és ekként csak implicit módon teszteljük és értékeljük.

4.  Értékelés:

◦                   Minél nyitottabb és direktebb egy nyelvvizsga, annál magasabbak a követelmények a vizsgáztatókkal és az értékelőkkel szemben. A megbízható értékelés biztosítása érdekében nem csupán rendkívül pontos értékelési irányelveket és kritériumokat adunk meg, hanem rendszeresen tartunk továbbképzéseket is vizsgáztatóink számára.